Hadik András: Ez az igazi bajnoki címem

Csak én miattam késett ez az interjú 2018 abszolút bajnokával, Hadik Andrissal. Gondoltam én, hisz lebetegedtem. Viszont a tárcsázást követően Andris rögtön pár pillanat türelmet kért, éppen ő is a papírzsebkendője után kapkodott. No, ezt csináltuk, jókat nevetve, vagy fél órán keresztül, megbeszélve, hogy ne kérjünk már folyamatosan elnézést egymástól, nyugodtan trombitáljon mindenki…

“Képzeld, én már Mindenszentek óta beteg vagyok, annak éppen már két hete. Így versenyeztem végig a Nyíregyháza rali is… Előtte kapkodtam a vitamin bogyókat, hogy a lehető legkevésbé zavarjon a futamon. Végül ez így is lett, de szerintem kicsit az adrenalin is segített. Hisz a tét nagy volt, éppen ezért elterelte minden másról a figyelmemet. Kazár Mikinek már csak matematikai esélye volt a záró versenyen, de Vincze Ferinek és Turán Frigyesnek még könnyebb volt a helyzete, mint nekünk Deák Attilával. Ugyanis nekik nem feltétlenül kellett volna nyerni a futamot, elég ha mögöttem végeznek úgy, hogy nyernek egy napot és még a power stage szakaszt. Tehát nekem ilyen szempontból mindenképpen több sikerre volt szükségem.” – kezd bele Andris az elemzésbe.

“Az Ózd-Salgó rali után mondtam magamban, most elég a számolgatásból, először legyünk túl a Mecsek ralin, amit szerettem volna megnyerni és a lehető legtöbb pontot gyűjteni. Hogy utána  a minuszolásokkal már tisztán lássunk, mire is lenne szükség ahhoz, hogy végül mégiscsak a végén mi legyünk a bajnokok. A mecseki futam végül a terveink szerint alakult, és így Nyíregyháza előtt reálisan láttam, hogy van esélyünk az idei abszolút bajnoki címre. Ennek megfelelően koncentráltam a versenyre, hogy a lehető legkevesebbet hibázzak, és ha mégis valami becsúszik, ne legyen nagy.” – emlékezik vissza Hadik Andris

“Régóta versenyzem, 1992-ben kezdtem egy Trabanttal, de ezekből a kijelölt pályákból sem ismertem sokat, ilyen vonalvezetéssel meg egyáltalán. Abaújvár az volt, nagyjából így, Telkibányán csak közút részén versenyeztem, Fónyon ebbe az irányba még nem nyomtam. Erdőbénye már volt, de most egészen más lett az új aszfalttal, sokkal veszélyesebb, mint Pécsett a Ranga László út. No és akkor a ködről nem is beszélve, szóval egyáltalán nem volt egy könnyű futam, az biztos.” – állapítja meg Andris.

Aztán kicsit arra terelem a szót, hogy pár ország és nemzetközi sorozatba tartozó versenyein elég nagy Skoda dominancia van, nálunk viszont két Ford Fiesta R5-ös vívott a végén ádáz küzdelmet a bajnoki címért. “Szerintem nincs akkora különbség az autók között itt az R5-ös mezőnyben, mint azt próbálják érzékeltetni. Inkább pilótafüggőnek mondanám, tehát máshol is láthattuk, Forddal is lehet nyerni, sőt ha jól tudom Olaszországban Andreucci Peugeot 208 T16-tal lett bajnok. Szóval nálunk nem gondolnám, hogy meglepetés lenne, hogy Fricivel a Fordokkal fújtuk ki a mezőny orrát…” – vesz elő egy újabb zsebkendőt Andris velem együtt, a mondathoz illően… Persze ezt én alakítottam így, András szerénysége nem engedi meg az ilyen megnyilatkozásokat, a mezőny egyik legcsöndesebb és visszafogott figurája.

“Ahogy haladtunk a versenyben előre, egyre nyugodtabb voltam. Pedig a csapatomban elég nagy volt a drukk, mert olyanok is elkezdtek idegeskedni a csata láttán, akik korábban nem tettek így. Mégis egy jól megkomponált forgatókönyv szerint zajlott minden. Engem sajnos más bosszantott fel menetközben. Én is kaptam 10 másodperces büntetést, pedig nem érintettem lassítót. Az RVSZ azt mondja ki, hogy aki lassítót, vagy terelőt érint, vagy visz el, annak járhat ilyen büntetés. Nos, én egy padkavédelmet nyújtó elemet vittem el, és ezért nem lehet büntetést adni. Külföldön, ahol ezeket szintén figyelik, bekamerázzák, de nálunk sajnos ez még nem így van. De nem akartam ezzel közben foglalkozni, csak a feladatra koncentráltam.” – osztja meg velünk véleményét Andris.

“Az utolsó szerviz után három gyors volt vissza. Láttam Frici tempóját, hogy jó, nagyon jó időket autózott. Így egészen biztos volt az, hogy a power stage fog dönteni. Nem voltam ideges előtte, úgy gondoltam, egy jó menettel meglehet a legjobb idő, de azt gondoltam, hogy szoros lesz. Így is lett, de amikor az időeredmények kiderültek, azt nem tudom most sem szavakba önteni… Igazából ez a címem az igazi abszolút győzelem, így értékelem én is, a korábbi N-es Subaruval elnyert bajnoksághoz képest. Ez volt az idei célom, de egy nagyon fordulatos és nehéz bajnokságot követően sikerült megnyernem, aminek úgy gondlom komoly sportértéke volt.” – vallja Andris kis meghatódottságtól most is. 1992-ben kezdte, és most egy nagyon komoly küzdelem után, tiszta és érthető szabályok között abszolút bajnok lett.

“Természetesen jövőre is szeretnék ralizni. Itthon ebben támogatnak is, nagy a boldogság. Hogy hol és hogyan indulnék, erre még bármit mondani korai lenne. A Fordot szeretem, úgy gondlom jó párost alkotunk, de tényleg minden másról majd hónapok múlva lehet majd többet tudni. Ha nem beszélnénk addig, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok neked és az olvasóknak is! “ – zárja bajnokhoz méltóan Andris az interjút.

Még ezt azt megbeszéltünk privátban, aztán az is abbamaradt, mert mindkettőnknek elfogyott a zsebkendője…

 

Írta: Kósa András Race1.net
Fotók: Nyíregyháza rali sajtóiroda, Hadik Rally Team facebook. Kacsándi Norbert, Szabó-Jilek Ádám az RVO és Komjáti Krisztián
Forrás: www.race1.net

 

 

Back to Top
Mint minden weboldal, a hadikrallye.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen részed, amikor az oldalunkon jársz. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulásodat adod, hogy elfogadod őket.
Értem